A lány, akinek nem volt neve

Megdöbbentő történet az elveszett gyermekről, aki túljutott a megpróbáltatásokon akár a dzsungelben, akár az utcán nyomorogva, hogy aztán visszatérjen a korábbi életébe.

1954-ben egy távoli, dél-amerikai faluból elraboltak egy négyéves kislányt. Marina Chapmant az otthonából ragadták el, aztán sorsára hagyták a kolumbiai dzsungel mélyén. Csoda, hogy életben maradt.

Két nappal később a rettegő és éhező kislány ráakadt egy csapat csuklyásmajomra, és ösztönösen utánozni kezdte a viselkedésüket. Ugyanazt ette, amit a majmok, ugyanúgy viselkedett, mint furcsa barátai.

Marina öt évig élt a majmok között, ezalatt állatias vonásokat vett fel: nem beszélt, levetkőzte gátlásait, nem tekintette embernek önmagát, és az emberi közösség szabályai helyett a majomcsalád normáit követte.

De ez még csak a kezdet volt szenvedéseinek és kalandjainak sorában…

Marina Chapman jelenleg Angliában él férjével. Két felnőtt lánya van. Az élettörténetéből befolyó jövedelmet a gyermekmunka és az emberkereskedelem megfékezésére fordítja.

„Marina Chapmannak most már nyugodt élete van, de amit a gyermekkoráról mesél, az felér egy tündérmesével… vagy inkább egy vad lázálommal.” – The Huffington Post

„Az emberi kitartás igaz története, amely képes a legnagyobb akadályokat is legyőzni; a töretlen emberi szellemé, amely minden körülmények között győzedelmeskedik.” – Publishers Weekly

„Marina Chapmannek brutális gyermekkora volt. A könyve egy páratlan fejlődéstörténet, amelynek horrorisztikus fordulatai is mindvégig emberközeliek maradnak.” – Booklist

„Váratlan csavarokkal teli történet, amely újra igazolja: a valóság bizarrabb dolgokat szül, mint az emberi képzelet.” – Geelong Advertiser

„A bátorság és a helytállás szívmelengető története. Micsoda nyomor, micsoda kiszolgáltatottság: vadállatok és ragadozóként viselkedő emberek. Emlékezetes beszámoló Kolumbia őserdőinek élővilágáról, egyben az utcagyerekek valóságának részletes krónikája.” – Media Culture (Australia)

Megdöbbentő történet az elveszett gyermekről, aki túljutott a megpróbáltatásokon akár a dzsungelben, akár az utcán nyomorogva, hogy aztán visszatérjen a korábbi életébe.

1954-ben egy távoli, dél-amerikai faluból elraboltak egy négyéves kislányt. Marina Chapmant az otthonából ragadták el, aztán sorsára hagyták a kolumbiai dzsungel mélyén. Csoda, hogy életben maradt.

Két nappal később a rettegő és éhező kislány ráakadt egy csapat csuklyásmajomra, és ösztönösen utánozni kezdte a viselkedésüket. Ugyanazt ette, amit a majmok, ugyanúgy viselkedett, mint furcsa barátai.

Marina öt évig élt a majmok között, ezalatt állatias vonásokat vett fel: nem beszélt, levetkőzte gátlásait, nem tekintette embernek önmagát, és az emberi közösség szabályai helyett a majomcsalád normáit követte.

De ez még csak a kezdet volt szenvedéseinek és kalandjainak sorában…

Marina Chapman jelenleg Angliában él férjével. Két felnőtt lánya van. Az élettörténetéből befolyó jövedelmet a gyermekmunka és az emberkereskedelem megfékezésére fordítja.

„Marina Chapmannak most már nyugodt élete van, de amit a gyermekkoráról mesél, az felér egy tündérmesével… vagy inkább egy vad lázálommal.” – The Huffington Post

„Az emberi kitartás igaz története, amely képes a legnagyobb akadályokat is legyőzni; a töretlen emberi szellemé, amely minden körülmények között győzedelmeskedik.” – Publishers Weekly

„Marina Chapmannek brutális gyermekkora volt. A könyve egy páratlan fejlődéstörténet, amelynek horrorisztikus fordulatai is mindvégig emberközeliek maradnak.” – Booklist

„Váratlan csavarokkal teli történet, amely újra igazolja: a valóság bizarrabb dolgokat szül, mint az emberi képzelet.” – Geelong Advertiser

„A bátorság és a helytállás szívmelengető története. Micsoda nyomor, micsoda kiszolgáltatottság: vadállatok és ragadozóként viselkedő emberek. Emlékezetes beszámoló Kolumbia őserdőinek élővilágáról, egyben az utcagyerekek valóságának részletes krónikája.” – Media Culture (Australia)